AJÁNLÓ° 2016-os könyvkihívás - Nathaniel Hawthorne: A skarlát betű

Halihó lányok!


Már egy ideje készülök erre az ajánlóra, de egyre csak halasztottam és halasztottam. Amikor a kisgyermekgondozó sulit csináltam, azegyik tanárom olvasott fel A skarlát betűből. Csak az első két oldalt olvasta fel, de nekem azonnal befészkelte magát a gondolat a fejembe, hogy ezt nekem bizony el kell olvasnom. Aztán persze elfelejtetődött, ám tavaly az Elle-nek köszönhetően sikerült végre hozzájutnom. 

Egy klasszikus, amire eddig nem volt időd

A könyvről:
Hester Prynne-t hűtlenség vádjával elítélik. Tüzes vassal megbélyegzik, a házasságtörés jelét, a vörös A betűt égetik bőrébe. Hester azonban emelt fővel vállalja sorsát, és a kínzások és kiközösítés ellenére sem adja ki szerelmesének nevét. Ám évek múlva a halottnak hitt férj visszalopózik az asszony életébe, és bosszút forralva keresi a titokzatos szeretőt...

Az ember legrútabb tulajdonsága talán az, hogy kegyetlenkedik csak azért, mert alkalma nyílik rá, mert van, akinek árthat.

Tudnotok kell rólam, hogy irtózom és távol állok a puritanizmustól, leginkább az amerikai telepes puritánoktól és a mérhetetlen butaságuktól. És ez a könyv tele van vele. 
Adott egy nő, Hester, aki a házassága hatására elhagyta hazáját, Angliát és Amerikába költözött, Salem városába. Ám, a férje nem érkezett meg utána, eltűnt, senki nem ismeri, senki nem tud róla semmit. Hester várandós lesz, s ezért házasságtörés vádjával elítélik. És itt a bibi. Ha mindenki halottnak hiszi a férjet, akkor miért is házasságtörés ez? Tán azt várták, hogy a fiatal nő élete végéig egyedül legyen? Nem értem. 
A férj felbukkanásával mintha maga a gonosz érkezett volna meg. Hawthorne még a küllemét is rusnyának és ijesztőnek festi le, a lelkét nemkülönben. Aljas, bosszúálló, gonosz, agyafúrt ember.
A város lakosai puritánok. Szinte mindent elmondtam ezzel a szóval. Vallásosság és erkölcsösség mögé bújt álnokság és álszentség, mosolyok mögé rejtett, vagy éppen nem rejtett gyűlölet, irigység és hiúság jellemzi őket. Még a gyerekek is gonoszak, hisz a szülők arra nevelik őket.
Az apa személye egyébként egészen a végéig nem derül ki, bár már az elején lehet sejteni a finom utalások által, hogy kiről van szó. Viszont, szerintem a történet legnagyobb bűnöse és legmegátalkodottabb szereplője az apa. Nem akarom elárulni, hogy mire is gondolok, de ha elolvassátok, megértitek. 
A könyvben, az évek előrehaladtával a Hester iránti megvetés is átalakul, egyfajta távolságtartó tiszteletté válik, bár ezt még az emberek sem vallják be maguknak. A gyermek viszont nagyon érdekes karakter, Hawthorne mintha szándékosan "boszorkányos" jelzőkkel ruházta volna fel, csak hogy erősítse a kor társadalmára jellemző tévképzeteket és babonákat.

Nem is tudom, hogy mit érzek a könyvvel kapcsolatban. Volt, hogy kifakadtam olvasás közben, hogy ez mennyire jellemző emberi ostobaság, de mégis, faltam a sorokat. Nem bántam meg, hogy elolvastam, úgymond kötelező olvasmányként tekintek rá, főleg a nőknek. A korra jellemző erkölcsi mondanivalója van. bár ez talán átültethető a mai társadalomba is. Vegyesek az érzéseim, éppen ezért nem kifejezetten mondom, hogy ajánlom,de valahogy mégis igen. Ugye értitek?


Mesy

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Köszönjük a hozzászólásodat! Mindenképpen válaszolni fogunk rá!