Halihó lányok!
Úgy döntöttünk, hogy saját témánknak magát a VKP-t választjuk. Ezt úgy kell érteni, hogy elmeséljük nektek mit szerettünk eddig a legjobban és a legkevésbé a VKP-ban és úgy összességében mi a véleményünk róla.
Detti
Az én érzéseim elég vegyesek a VKP-val kapcsolatban. Voltak olyan témák amik nagyon tetszettek és voltak olyanok is amik kevésbé, de összességében nagy kihívást jelentett minden egyes poszt megírása. A kihívást jó értelemben értem, mert mindig el kellett gondolkodnom rajta mi is legyen a válaszom az adott témára, nem csak random írtam valami hülyeséget.
Sok kedvenc posztom volt ezidáig, de hogy egykettőt említsek, pl az Üzenet a kedvenc bloggerednek, Házi kedvencek, Kedvenc sorozat.
Azok pedig amiket a legrosszabbnak tartottam, azok többnyire elgondolkodtató témák voltak. Ilyen pl. A Boldogság, Egyedüllét, stb.
Összességében imádom a VKP-t, már amikor megtudom írni őket, mert sajnos nem mindig sikerült. Viszont amiket megírtam azok mindig nagyon tetszetteknés megmaradtak bennem.
Ha jól emlékszem, az elsők között voltunk, akik csatlakoztak a kezdeményezéshez. Nagyon tetszett ez ötlet, amit Szilvi felvázolt, így gy kis tanácskozás után bele is vágtunk.
Sok új blogot sikerült megismernek a VKP-s csoport által, és örülök annak, hogy néhányan minket is felfedeztek időközben.
Voltak kedvenc témáim is, például az Üzenet a kedvenc bloggerednek. Szerintem egy nagyon szép gesztus az, ha nyíltan kimondjuk, hogy miért szeretjük őt annyira. A visszajelzésekből ítélve mindenki meghatódott és valószínűleg ez is volt a cél.
Nagyon szerettem még a Kedvenc zenéről és a Kedvenc gyerekkori könyvről szóló témát is. Ez a két tényező sokat elárul az emberekről. Ahogy észrevettem, elég sokaknak volt hasonló az ízlése.
Nem volt olyan téma amit nem szerettem, csak olyan, ami jobban elgondolkodtatott.
Igen, kihagytunk néhány fordulót, ami nagyon sajnálunk, de nem mindig jött össze időre.
Azt hiszem, hogy sikerült az, amit Szilvi eltervezett: összehozta a bloggereket. Köszönjük, hogy ennek mi is a részesei lehetünk. Még sok évig szeretnénk minden második szerdán VKP posztot írni.
puszi, Mesy és Detti :)
Halihó lányok!
Az e havi kihívásomat már nagyjából le is tudtam, a legnehezebbet hagytam a végére. De íme az első ajánlóm.
Februári könyvek:

+
- James Dashner: Az útvesztő
A történet: New Yorkban egy gyermekrablási kísérlet drámába torkollik. Nem csupán a család, de Joe Lucchesi nyomozó számára is, aki lelövi a bűnözőt. Lucchesi családjával együtt elmenekül egy időre a nyomasztó nagyvárosból, és egy csendes, írországi faluba, Mountcannonba költöznek. Ám amikor tinédzser fiuk barátnője hirtelen eltűnik, egy sokkal félelmetesebb rémálom veszi kezdetét, mint amit maguk mögött hagytak. Joe nem tud tétlenül várni, igyekszik segíteni a helyi rendőrök munkáját, de ellenségesen fogadják, főleg mivel a fia, Shaun az első számú gyanúsított. Ráadásul a fia folyamatosan hazudik, sehogy sem akar összeállni a kép. Aztán váratlanul fel bukkan egy újabb nyom, mely meglepő módon Joe régi életébe, a lelőtt gyermek rablóhoz, illetve annak társához vezet.
Joe rémülten döbben rá, hogy a borzalmas események mozgatórugója talán éppen ő maga. Talán az ő nyomát követve jutott el gyilkos ragadozó ebbe a békés falucskába.
Mit tehet, hogy megvédje a fiát és a családját? Mit tehet, hogy előbbre vigye a nyomozást a fiatal lány ügyében? Mit tehet, hogy higgyenek neki a rendőrök?
Nagyon szeretem az akciódús krimiket, a talányokat, az elgondolkodtató sorokat és azt, hogy a könyv végéig azon kell gondolkodni, hogy ki a gyilkos. Na, ez a könyv nem ilyen.
Eléggé in medias res, szinte csattanóval kezd, majd ezután kezdi el felgöngyölni a történetet hátrafelé tett lépésekben. Két idősíkon fut a sztori, így rengeteg háttér-információt megtudunk, ami alapján elég jól fel tudjuk magunkban építeni az ok-okozati viszonyokat.
Az író brutálisan őszinte és nyers, semmi köntörfalazás sincs a szavaiban. Mivel amúgy is jó fantáziával áldott meg a sors, szinte láttam magam előtt az eseményeket, a holttesteket, mindent. De mégis ez a stílus volt az egyik fő oka annak, hogy faltam a sorokat. Mindig volt valami, amin rágódhattam, valami újabb nyom vagy majdnem-nyom, ami feltűnt.
Több meglepő momentuma is volt a történetnek, ezek közül csak egy volt, ami igazán meglepett(sírás-rívás kiléte) és váratlan fordulatként ért, a többi csak megerősítette a gyanakvásomat.
Az író karakteralkotása is nagyszerű, minden szereplő kidolgozott, a jellemrajzok nagyon jól sikerültek, mintha csak egy filmet néztem volna, mindenkiről meg van a kialakult véleményem.
A főszereplő, Joe nagyon szimpatikus, annak ellenére is, vagy éppen azért, mert igazi, normális, esendő családos zsarunak mutatják be, nem pedig szuperhősnek. A másik "főszereplő", Duke már más tészta, bár a háttérsztori alapján már-már érthető a viselkedése. Na jó, nem, nem érthető.
Valahogy a végével nem vagyok kibékülve. Kicsit hiányérzetem van, olyan összecsapottnak hat. Kicsit többet kellett volna, kicsit máshogy kellett volna. Őrjítő, bár lehet, hogy ez volt a cél.
A borító és a könyv címe viszont egyáltalán nem tükrözi a történetet, bár ne a borítójáról ítéljünk meg egy könyvet. Összességében nagyin tetszett, izgalmas volt, eseménydús, csak ugye a vége, na mindegy.
puszi, Mesy
Nagyon szeretem az akciódús krimiket, a talányokat, az elgondolkodtató sorokat és azt, hogy a könyv végéig azon kell gondolkodni, hogy ki a gyilkos. Na, ez a könyv nem ilyen.
Eléggé in medias res, szinte csattanóval kezd, majd ezután kezdi el felgöngyölni a történetet hátrafelé tett lépésekben. Két idősíkon fut a sztori, így rengeteg háttér-információt megtudunk, ami alapján elég jól fel tudjuk magunkban építeni az ok-okozati viszonyokat.
Az író brutálisan őszinte és nyers, semmi köntörfalazás sincs a szavaiban. Mivel amúgy is jó fantáziával áldott meg a sors, szinte láttam magam előtt az eseményeket, a holttesteket, mindent. De mégis ez a stílus volt az egyik fő oka annak, hogy faltam a sorokat. Mindig volt valami, amin rágódhattam, valami újabb nyom vagy majdnem-nyom, ami feltűnt.
Több meglepő momentuma is volt a történetnek, ezek közül csak egy volt, ami igazán meglepett(sírás-rívás kiléte) és váratlan fordulatként ért, a többi csak megerősítette a gyanakvásomat.
Az író karakteralkotása is nagyszerű, minden szereplő kidolgozott, a jellemrajzok nagyon jól sikerültek, mintha csak egy filmet néztem volna, mindenkiről meg van a kialakult véleményem.
A főszereplő, Joe nagyon szimpatikus, annak ellenére is, vagy éppen azért, mert igazi, normális, esendő családos zsarunak mutatják be, nem pedig szuperhősnek. A másik "főszereplő", Duke már más tészta, bár a háttérsztori alapján már-már érthető a viselkedése. Na jó, nem, nem érthető.
Valahogy a végével nem vagyok kibékülve. Kicsit hiányérzetem van, olyan összecsapottnak hat. Kicsit többet kellett volna, kicsit máshogy kellett volna. Őrjítő, bár lehet, hogy ez volt a cél.
A borító és a könyv címe viszont egyáltalán nem tükrözi a történetet, bár ne a borítójáról ítéljünk meg egy könyvet. Összességében nagyin tetszett, izgalmas volt, eseménydús, csak ugye a vége, na mindegy.
puszi, Mesy
Halihó lányok!
Az egész heti távollét után egy csajos manival térek vissza az "élők" közé. Nem a szívem csücske ez a mai film, de azért derekasan végignéztem és még inspirálódnom is sikerült.
Nem akartam a nyilvánvalót megfesteni, Playboy nyuszit rózsaszínnel, ezért valami mást kerestem. Ismét a ruhákhoz fordultam, végül Harmony egyik szerelése adta az ihletet.
Próbáltam egyszerűen megalkotni, szerintem egészen jó lett az összhatása a manikűrnek, nagyon vidám és tavaszias.
A többiek inspirált alkotásait is nézzétek meg:
puszi, Mesy
Halihó lányok!
Ma nem igazán tudtam mit kezdeni magammal ezért elég hamar eszembe jutott, hogy írni kellene egy posztot. Az utóbbi időben én csak a könyvekről írtam, ezért tudtam, hogy kell valami más is. Így pattant kia fejemből egy mani, a jelenlegi kedvenc körömlakkommal (Igen, és most nem a nude körömlakkokről van szó:D).
Halihó lányok!
Mint tudjátok, rúzsmániás vagyok. Van is néhány darabon itthon, amit előszeretettel használok. A mai poszt két főszereplője is a dobozkában csücsült egy ideje, de persze eközben azért használtam is őket (ami látszik is rajtuk). A NYX darab a szülinapi Pixiboxban volt, a NYC-ot pedig Nórától kaptam a Blogkarácsony keretén belül.
Úgy gondoltam, hogy teljesen felesleges lenne két külön posztot szentelni nekik, hiszen olyan hasonlóak. Szóval ez egy kicsit összehasonlítós bejegyzés is lesz.
Mint mindig, haladjunk most is kívülről befelé. Mindkettőnk tetszik a csomagolása, de más-más okból. A NYX egyszerű, letisztult, kicsit elegáns hatást kelt. A NYC jóval színesebb, fiatalosabb, és átlátszó a kupakja, ami határozottan segíti a rúzs azonnali megtalálását. Egyébként mindkettőnek jól záródik a kupakja, így simán lehet táskába dobós.
A NYC kicsit nagyobb és szélesebb is, ennek ellenére a NYX tartalmaz több "anyagot", ugyanis a kis tégely 4 g rúzst rejt, míg az előbbi csak 3,2 g-ot.
Mindkettő illatosított, ha lehet ezt mondani. Az Air Kiss édeskés, kellemes illatú, de nem tudom megmondani, hogy mire emlékeztet. Ezzel szemben a Louisiana inkább csak az összetevői illatával van megáldva.
Mint írtam, hasonlóak. Na nem teljesen egyformák, de azért elég közel állnak egymáshoz a színskálán. Talán a NYC kicsit bogyósabb.
Mindkettő puha, könnyű felvinni az ajkakra, de a NYX egy kicsit jobban siklik. Krémes finisűek, kellemes a viselésük is. Nem szárítják az ajkakat.
Mindkettő tartósnak mondható, bár én gyakran rágcsálom a számat. Az viszont biztos, hogy egyenletesen kopnak le, evés-ivás után azért nem árt kicsit felfrissíteni.
![]() |
NYC - Air Kiss NYX - Louisiana |
A NYX mellett szól még, hogy hypoallergén és nem tesztelték állatokon. Nekem elég sokféle allergiám van, így jó tudni, hogy mi van bizonyos termékekben.
Általában felváltva használom őket, mikor melyik kerül a kezembe. Szeretek télen is élénk rúzst/szájfényt hordani, meg is néznek miatta az emberek rendesen.
Nektek megvan valamelyik? Melyik márkát kedvelitek jobban?
puszi, Mesy
Halihó lányok!
Karácsony után Nailland-es szerzemény, lassan a többi is sorra kerül már. Viszont büszke vagyok magamra, mert már mindet kipróbáltam.
Ugyanazt tudom elmondani, mint a másik GR Galaxy lakk esetében is: nagyon nem szép ez a fémes piros kupak. Egyszerűen szörnyű.
Az ecset ebben a szokásos, egyenesre vágott végű, normál hosszúságú. Nekem megfelel.
A körömlakk sűrű, tele van apró csillámokkal és található benne néhány hexagon is. Sötét, enyhén kékes beütésű lila. Szerintem igazán gyönyörű.
A körmeimen két közepes rétegben szerepel, de talán egy vastagabb is elég lenne. De én inkább biztosra mentem. Egészen gyorsan szárad és ahogy a képeke is látszik, mattra szárad, amiben csak a felszínén maradt csillámok törik meg a fényt. Közepesen érdes hatású, nekem nagyon tetszett, szerettem simizni.
![]() |
vakuval |
A körömvégeken már másnap megkopott, viszont utána 3-4 napig semmi nem változott. Lemosni, mint a legtöbb homoklakkot, ne egy leányálom, de azért van ennél borzalmasabb is.
Kifejezetten szeretem a Golden Rose textúrált lakkjait, legyen az a Galaxy vagy a Holiday kollekció tagja. Emellett észrevettem, hogy szépen gyarapszik a homoklakk gyűjteményem.
puszi, Mesy
Halihó lányok!
Máris jön a következő havi könyvkihívásunk. Ahogy először, most is kettőt választunk magunknak és egyet-egyet egymásnak.
Detti
Jaj nagyon jó volt az előző kihívás is, volt pozitív és negatív élményem egyaránt. Várom már a következő adagot is, bár most kicsit több időnk lesz rá.
Tehát a választott könyvek amiket biztosan elfogok olvasni:
És amit Mesynek választottam, az egy olyan könyv, amit én már olvastam és nagyon tetszett. Biztos vagyok benne, hogy Mesynek is tetszeni fog. Ez a könyv pedig Janes Dashner-től az Útvesztő című könyv. Remélem pozitív élményei lesznek ezzel a könyvel kapcsolatban.
Mesy
A januári kihívásban szereplő Witcher könyvet elolvastam, de nem írtam róla ajánlót és egy darabig még nem is fogok. Ennek nagyon egyszerű oka van: egyszerre szeretnék az összes kötetről írni.
Az e havi választott könyveim a következők:
A sötétség házát a postán szúrtam ki várakozás közben, potom 500 forintért jutottam hozzá. Viszont már legalább 4 hónapja csücsül a polcon.
A Kornis kötetet ajándékba kaptam egy antikvarium.hu-s rendelés során. Érdekesnek tűnik.
Dettinek pedig az egyik (ha nem a legfőbb) kedvenc könyvemet választottam, Takami Koshuntól a Battle Royale-t. Amúgy is tervezte az olvasását, nosza itt az alkalom.
Ez lenne a februári kihívásunk.
Ti mit fogtok olvasni a közeljövőben?
Puszi Mesy és Detti :)
Halihó lányok!
Immáron kijelenthetem hogy befejeztem a januári könyvkihívásomat! Igen igen tudom, hogy február elseje van, de mellettem szóljon, hogy tegnap este 10 órakor fejeztem be az utolsó könyvet és úgy gondoltam, hogy akkor nincs értelme posztot kitenni. Másik érvem pedig, hogy igazából a kihívásunk nem január elején kezdődött ezért teljesen megérthető, hogy egy két nappal később fejezzük be.
Januári kihívás:
Cassandra Clare - Hamuváros 
Holly Black - A fehér macska (Átokvetők 1.) 
+Gail Carriger - Lélektelen
A történet: Alexia Tarabotti több okból sem élhet komolyabb társasági életet.
Elsősorban azért, mert nincs lelke.
Másodsorban azért, mert vénkisasszony, apja pedig talján, ráadásul
már meg is halt. Harmadiknak feltétlenül meg kell említenünk a vámpírt,
aki az illemszabályokat semmibe véve, bárdolatlan módon lerohanja őt.
De hogyan tovább? Alexia kilátásai nem túl rózsásak, mivel
véletlenül megöli támadóját, majd rögtön színre lép a szörnyű Lord
Maccon (a nagyhangú, lompos öltözetű, de jóvágású farkasember), hogy
Viktória királynő nevében fényt derítsen a haláleset körülményeire.
Míg bizonyos vámpírok váratlanul felbukkannak, mások ugyanilyen
váratlanul tűnnek el, és közben mindenki Alexiára mutogat. Vajon ki
tudja nyomozni, mi zajlik London legfelsőbb köreiben? Hasznosnak
bizonyul-e lélektelen mivolta, amely semlegesíti a természetfeletti
erőket, vagy csak felbosszantja ezek gazdáit?
És a legfőbb kérdés: ki az igazi ellenség, és van-e nála melasztorta?
Hát hol is kezdjem.. Imádom ezt a történetet!!! Először fura volt nekem a 19.századi stílus, ahogy a könyv írva lett. Sok szót nem ismertem, vagyis ismertem csak nem használtam és nagyon fura volt folyamatosan szembetalálkozni vele, de a végére teljesen megszoktam sőt megszerettem ezt a stílust is. Egyből eszembe jutott, hogy igen ezt Mesy ajánlotta és nem magamtól találtam rá, mert én ilyen kis apróságoktól is képes vagyok megriadni. De mégis, nagyon örülök neki, hogy ezt kaptam. Sajnos pdf-ben olvastam el, de már biztos vagyok benne, hogy az összes kötetet megfogom venni a sorozatból. Muszáj és mindenféleképpen újra fogom olvasni az elsőt is.
A történet szerintem önmagában megállja a helyét, mert szépen be lett fejezve, de mégis örülök, hogy nem marad ennyiben Mis Tarabotti története.
A nő személyisége igazán kedvemre való volt, kíváncsi és kotnyeles a természete. Mindenbe beleüti az orrát és épp ezért nem hasonlítható senkihez se.
Egyébként maga az írónő is teljesen olyan mint a főhősnőnk, egy kicsit szerintem magát írta a történetekbe.
Remélem tetszett a könyvajánlóm. Tényleg mindenkinek csak ajánlani tudom, ebben a könyvben mindenki megtalálja amit keres.
Puszi Detti :)
A szerzők

Ha kérdésed, vagy kérésed lenne, esetleg szeretnél valami izgalmasat megosztani velünk, írj nekünk:
testverkodex@gmail.com
Olvasóink
Csekkoljátok a Facebook oldalunkat is!
Kövessetek minket Bloglovinon is!
Ezeket szerettétek
-
Halihó lányok! Gondolom nem néztem rám furcsa szemmel és megrökönyödve, ha azt mondom, hogy egy ültő helyemben képes lennék megenni egy e...
-
Halihó lányok! Link Folytatódik a történelemóra, mégpedig a sokak által kedvelt jazz-korszakkal. Bevallom, számomra is nagyon inspirá...
-
Halihó lányok! Igen igen, megint jelentkeztünk a Lakkozz! Posztolj! Fotózz!-ra. A házigazda most Panni , aki nagyon aranyos csajszi, né...
-
Helló mindenki! Ezidáig nem volt túl sok gondom a bőrömmel, ám az utóbbi nagyjából egy évben úgy döntött, hogy száraz lesz, feszülni é...
Blog Archívum
-
►
2017
(
78
)
- ► szeptember ( 7 )
-
►
2016
(
138
)
- ► szeptember ( 8 )
-
▼
2015
(
159
)
- ► szeptember ( 20 )
-
▼
február
(
14
)
- °AJÁNLÓ - Anthon Horowitz: A selyemház titka
- °AJÁNLÓ - Takami Koshun: Battle Royale
- {Vigyázz! Kész! Posztolj!} - Szülinapi kiadás
- Another me - Feleség vagyok
- KÖRÖM° Mani-acs - Csíkok
- AJÁNLÓ° Alex Barclay: A sötétség háza
- KÖRÖM° Csajos filmek kihívása - A házinyuszi
- KÖRÖM° Csajos filmek kihívása - Egy boltkóros naplója
- KÖRÖM° Mani-acs - Állatminta
- KÖRÖM° - Virág mintás manikűr
- TESZT° NYX - Louisiana és NYC - Air Kiss
- TESZT° Golden Rose Galaxy 14
- Könyvkihívás! - Február
- AJÁNLÓ° - Gail Carriger : Lélektelen (Napernyő pro...
-
►
2014
(
269
)
- ► szeptember ( 15 )
Üzemeltető: Blogger.