AJÁNLÓ° Alex Barclay: A sötétség háza

Halihó lányok!


Az e havi kihívásomat már nagyjából le is tudtam, a legnehezebbet hagytam a végére. De íme az első ajánlóm.

Februári könyvek:
- Alex Barclay: A sötétség háza 
- Kornis Mihály: Végre élsz
+
- James Dashner: Az útvesztő

A történet: New Yorkban egy gyermekrablási kísérlet drámába torkollik. Nem csupán a család, de Joe Lucchesi nyomozó számára is, aki lelövi a bűnözőt. Lucchesi családjával együtt elmenekül egy időre a nyomasztó nagyvárosból, és egy csendes, írországi faluba, Mountcannonba költöznek. Ám amikor tinédzser fiuk barátnője hirtelen eltűnik, egy sokkal félelmetesebb rémálom veszi kezdetét, mint amit maguk mögött hagytak. Joe nem tud tétlenül várni, igyekszik segíteni a helyi rendőrök munkáját, de ellenségesen fogadják, főleg mivel a fia, Shaun az első számú gyanúsított. Ráadásul a fia folyamatosan hazudik, sehogy sem akar összeállni a kép. Aztán váratlanul fel bukkan egy újabb nyom, mely meglepő módon Joe régi életébe, a lelőtt gyermek rablóhoz, illetve annak társához vezet. 
Joe rémülten döbben rá, hogy a borzalmas események mozgatórugója talán éppen ő maga. Talán az ő nyomát követve jutott el gyilkos ragadozó ebbe a békés falucskába. 
Mit tehet, hogy megvédje a fiát és a családját? Mit tehet, hogy előbbre vigye a nyomozást a fiatal lány ügyében? Mit tehet, hogy higgyenek neki a rendőrök?


Nagyon szeretem az akciódús krimiket, a talányokat, az elgondolkodtató sorokat és azt, hogy a könyv végéig azon kell gondolkodni, hogy ki a gyilkos. Na, ez a könyv nem ilyen. 
Eléggé in medias res, szinte csattanóval kezd, majd ezután kezdi el felgöngyölni a történetet hátrafelé tett lépésekben. Két idősíkon fut a sztori, így rengeteg háttér-információt megtudunk, ami alapján elég jól fel tudjuk magunkban építeni az ok-okozati viszonyokat. 
Az író brutálisan őszinte és nyers, semmi köntörfalazás sincs a szavaiban. Mivel amúgy is jó fantáziával áldott meg a sors, szinte láttam magam előtt az eseményeket, a holttesteket, mindent. De mégis ez a stílus volt az egyik fő oka annak, hogy faltam a sorokat. Mindig volt valami, amin rágódhattam, valami újabb nyom vagy majdnem-nyom, ami feltűnt. 
Több meglepő momentuma is volt a történetnek, ezek közül csak egy volt, ami igazán meglepett(sírás-rívás kiléte) és váratlan fordulatként ért, a többi csak megerősítette a gyanakvásomat.

Az író karakteralkotása is nagyszerű, minden szereplő kidolgozott, a jellemrajzok nagyon jól sikerültek, mintha csak egy filmet néztem volna, mindenkiről meg van a kialakult véleményem.
A főszereplő, Joe nagyon szimpatikus, annak ellenére is, vagy éppen azért, mert igazi, normális, esendő családos zsarunak mutatják be, nem pedig szuperhősnek. A másik "főszereplő", Duke már más tészta, bár a háttérsztori alapján már-már érthető a viselkedése. Na jó, nem, nem érthető.

Valahogy a végével nem vagyok kibékülve. Kicsit hiányérzetem van, olyan összecsapottnak hat. Kicsit többet kellett volna, kicsit máshogy kellett volna. Őrjítő, bár lehet, hogy ez volt a cél.

A borító és a könyv címe viszont egyáltalán nem tükrözi a történetet, bár ne a borítójáról ítéljünk meg egy könyvet. Összességében nagyin tetszett, izgalmas volt, eseménydús, csak ugye a vége, na mindegy.

puszi, Mesy

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Köszönjük a hozzászólásodat! Mindenképpen válaszolni fogunk rá!