AJÁNLÓ° - Gail Carriger : Lélektelen (Napernyő protektorátus 1.)

Immáron kijelenthetem hogy befejeztem a januári könyvkihívásomat! Igen igen tudom, hogy február elseje van, de mellettem szóljon, hogy tegnap este 10 órakor fejeztem be az utolsó könyvet és úgy gondoltam, hogy akkor nincs értelme posztot kitenni. Másik érvem pedig, hogy igazából a kihívásunk nem január elején kezdődött ezért teljesen megérthető, hogy egy két nappal később fejezzük be.

Januári kihívás:

Cassandra Clare - Hamuváros

Holly Black - A fehér macska (Átokvetők 1.)

+Gail Carriger - Lélektelen

A történet: Alexia Tarabotti több okból sem élhet komolyabb társasági életet.

Elsősorban azért, mert nincs lelke.

Másodsorban azért, mert vénkisasszony, apja pedig talján, ráadásul már meg is halt. Harmadiknak feltétlenül meg kell említenünk a vámpírt, aki az illemszabályokat semmibe véve, bárdolatlan módon lerohanja őt.

De hogyan tovább? Alexia kilátásai nem túl rózsásak, mivel véletlenül megöli támadóját, majd rögtön színre lép a szörnyű Lord Maccon (a nagyhangú, lompos öltözetű, de jóvágású farkasember), hogy Viktória királynő nevében fényt derítsen a haláleset körülményeire.

Míg bizonyos vámpírok váratlanul felbukkannak, mások ugyanilyen váratlanul tűnnek el, és közben mindenki Alexiára mutogat. Vajon ki tudja nyomozni, mi zajlik London legfelsőbb köreiben? Hasznosnak bizonyul-e lélektelen mivolta, amely semlegesíti a természetfeletti erőket, vagy csak felbosszantja ezek gazdáit?

És a legfőbb kérdés: ki az igazi ellenség, és van-e nála melasztorta?

Hát hol is kezdjem.. Imádom ezt a történetet!!! Először fura volt nekem a 19.századi stílus, ahogy a könyv írva lett. Sok szót nem ismertem, vagyis ismertem csak nem használtam és nagyon fura volt folyamatosan szembetalálkozni vele, de a végére teljesen megszoktam sőt megszerettem ezt a stílust is. Egyből eszembe jutott, hogy igen ezt Mesy ajánlotta és nem magamtól találtam rá, mert én ilyen kis apróságoktól is képes vagyok megriadni. De mégis, nagyon örülök neki, hogy ezt kaptam. Sajnos pdf-ben olvastam el, de már biztos vagyok benne, hogy az összes kötetet megfogom venni a sorozatból. Muszáj és mindenféleképpen újra fogom olvasni az elsőt is.

A történet szerintem önmagában megállja a helyét, mert szépen be lett fejezve, de mégis örülök, hogy nem marad ennyiben Mis Tarabotti története.

A nő személyisége igazán kedvemre való volt, kíváncsi és kotnyeles a természete. Mindenbe beleüti az orrát és épp ezért nem hasonlítható senkihez se.  

Egyébként maga az írónő is teljesen olyan mint a főhősnőnk, egy kicsit szerintem magát írta a történetekbe. 

Remélem tetszett a könyvajánlóm. Tényleg mindenkinek csak ajánlani tudom, ebben a könyvben mindenki megtalálja amit keres.

Puszi Detti :)