AJÁNLÓ° Carol McClearly: A gyilkosság alkímiája (Nellie Bly 1.)

Halihó lányok!


Párizs 1889. A Világkiállítás területén már áll Eiffel lenyűgöző tornya, szenzációs látványosságok, az ipar, a technika vadonatúj vívmányai bűvölik el a nagyérdeműt. 
Ám egy rejtélyes gyilkos lopakodik a Fény városának utcáin, s lakóit pestisjárvány tizedeli. Nellie Bly-nak, a világ első oknyomozó újságírónőjének meggyőződése, hogy a gyilkosságok kapcsolatban állnak a járvánnyal, és elhatározza, hogy véget vet mindkettőnek. Szövetkezik a zseniális fantáziájú Vernével, az intelligens és szégyentelen Oscar Wilde-dal és a történelem legnagyobb mikrobavadászával, Louis Pasteurrel, hogy együtt megoldják az évszázad bűntényét.


A világ nagy szerencséje, hogy Jules képzelete túlságosan fejlett. Ha minden megvalósulna, amit elképzel, olyan világban élnénk, ahol az emberek léghajón röpködnek egyik városból a másikba, mozgólépcsőkön jutnak fel a toronymagas épületekre, rakéták tülekednek a Hold felé, a mozgó képeket gépekkel rögzítik, nem emberek hozzák létre, mint az árnyszínházban, és persze mindenki otthonában természetes a telefon és a villanyvilágítás. Micsoda őrült világ is lenne az.
Már a hátoldalon lévő kis összegzés is erősen felkeltette a figyelmemet. Jules Verne, Oscar Wilde és Louis Pasteur egy csapatban menti meg Párizst, hova tovább, a világot? Ez csak jó lehet. Ráadásul a főhős egy fifikus, nagyszájú, mindenre képes nő, akit a férfiak megpróbálnak korlátok között tartani, szerencsére sikertelenül.
Az írónő stílusa hamar magával ragadott, humoros, de nem erőltetetten, könnyed, de bizonyos részeken komoly. Igazán megkapó, az ember tényleg úgy érzi, mintha maga is ott lenne a 19. századi Párizsban, a Montmartre-on. Egyszerre szórakoztat és oktat, hiszen pontosan írja körül az akkori viszonyokat, az életet, a politikai nézeteket és konfliktusokat és még egy kis tudományt is belecsempészett. Rengeteg a ma már komikusnak, de akkor törvényszerűnek és helyesnek vélt direkt elszólás a könyvben, jó példa erre a fentebbi idézet.
Nagyon szerettem Nellie és Jules kapcsolatának kibontakozását. Szerencsére nem ment át csöpögős lovestoryba, megmaradt a valóság talaján.
- Tudja mit szeretek magában, Nellie?                                                                                                             Még jobban felragyogok.                                                                                                                                         - Mit?                                                                                                                                                                                   - Semmit. Egyáltalán semmit.
A történet krimi szála is nagyon jól sikerült, sejteni lehet ugyan a gyilkos valódi kilétét az elhintett porszemekből, de bizonyosságot csak akkor nyerünk, amikor főszereplőnk is.
Talán pontosan azért annyira érdekes ez a történet, mert valóban valaha élő személyek szerepelnek benne, akik ma már a történelem nagyjai. Henri de Toulouse-Lautrec felbukkanása nem meglepő, de számomra nagyon kedves fordulat, ugyanis odáig vagyok a műveiért. Egyébként Pierre La Mure Moulin Rouge című műve akár az ő életrajzának is tekinthető.

Tervezem a második kötet megvételét és talán a harmadikat is, annak ellenére, hogy nem jelent meg magyarul. Összességében egy könnyed kis krimi, ami szórakozva tanít és mutatja be a 19.századi világot. Nekem nagyon tetszett.

Mesy

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Köszönjük a hozzászólásodat! Mindenképpen válaszolni fogunk rá!