AJÁNLÓ° Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe
Halihó lányok!
A januári könyveim közül a második, de már el is kezdtem a Witchert.
Januári kihívás:
Andrzej Sapkowski: Vaják II. A végzet kardja
Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe
+
Elizabeth Richards: A sötétség városa
A történet: Dorian gazdag és gyönyörű fiatalember, aki örökké szép és fiatal akar maradni, s ezért még a lelkét is eladná. Miután egy barátja megfesti portréját, a fiú csak azt kívánja, hogy bárcsak a képmása öregedne helyette. Ördögi kívánsága teljesül. Dorian átadja magát az élvezeteknek, a bűn útjára lép, míg egy napon szörnyű felfedezést tesz; a pincében elrejtett képmás életre kel…
Oscar Wilde egyetlen regénye az angol irodalom alapműve, korának botrányirodalma. Görbe tükörben mutatja be azt a társadalmat, amelyet elvakítanak a külsőségek, amely bármeddig képes lesüllyedni az élvezetek hajhászásáért, amelyben a felszínes szépség az élet értelme, amiért bűnt elkövetni művészet. (moly.hu)
Mit ér az, ha valaki megnyeri az egész világot és elveszíti a saját lelkét?
E remekmű olvasása közben - mert ugyancsak ékes darabja a világtörténelemnek - döbbentem rá, hogy én általánosságban gyorsan olvasok, hamar a végére érek a könyveknek, de azokat a műveket, melyeket az alkotójuk mélyebb tartalommal töltött meg, sokkalta lassabban fejezem be. Ezért se haladok a Nyomorultakkal...
Sajnos vagy sem, az az igazság, hogy ezt a történetet bármelyik korra rá lehetne illeszteni, de leginkább a saját kora és a mi világunk között lehet párhuzamot vonni. Hisz nem hiúak ma a férfiak? Önnön szépségüket és talán nemlétező értékeiket magasztalják egyre feljebb, miközben a világ összezuhanni látszik.
Az élet célja az, hogy kifejlesszük önmagunkat. Hiánytalanul megvalósítani természetünket - ez itt mindannyiunknak rendeltetése. Az emberek manapság félnek önmaguktól. Elfelejtették első és legnagyobb kötelességüket, azt a kötelességet, mellyel önmaguknak tartoznak. Természetesen irgalmasak. Táplálják az éhezőt, ruházzák a koldust. De tulajdon lelkük koplal és meztelen. A bátorságot többé nem ismeri az emberi nem. Talán sohase is voltunk igazán bátrak. A társadalomtól való rettegés, mely az erkölcs alapja, az Istentől való rettegés, mely a vallás titka - ez a két dolog kormányoz bennünket.
Dorian Gray szánni való alkat, bár kicsit meg is kedveltem. Talán pontosan a butasága miatt. Lord Henry és unokahúga élénk színfolt a könyvben, bár az, hogy lord Henry ilyen mértékben lenézi a nőket, már kicsit sok az én ízlésemnek.
Imádtam a képeket, amiket Wilde lefestett a környezetről, Dorian vágyakozásairól és arról, hogy döbbent rá élete értelmetlenségére és önámítására.
A befejezés gyors és katartikus, tökéletes.
Valóban úgy gondolom, hogy ma már alapműnek számít, talán szívesebben olvastam volna ezt gimnáziumban, mint sok más kötelezőt.
Ti mit gondoltok Dorian Grayről?
puszi, Mesy
0 megjegyzés
Köszönjük a hozzászólásodat! Mindenképpen válaszolni fogunk rá!