{Vigyázz! Kész! Posztolj!} - Ilyen volt 2014

Halihó lányok!

Elméletileg a 2014-es év utolsó posztja, de valójában a 2015-ös év első posztja lett ez. Egy kis évértékelést olvashattok.


Mesy
Töprengtem, hogy a blog szempontjából értékeljek e, vagy a saját szempontomból. Végül úgy döntöttem, hogy most csak a személyes dolgokra térek ki.
Elszaladt ez az év, sok dolog történt velem, vannak marandó és kevésbé emlékezetes élményeim is:
  • Február végén új családtag került hozzánk, Dante személyében. Még mindig töretlen az imádat, bár most kamaszodik, így kissé rendetlen.
  • Nyuszikáim is lettek, sajnos a számuk ismét csak egyre korlátozódik, remélem nem sokáig.
  • Július közepén eddigi életem legfontosabb napját élhettem meg, férjhez mentem! Szinte el sem hiszem, hogy már majdnem fél éve volt. A mini-nászutunk nagyon pihentető volt, Eger csodálatos város, vágyunk oda vissza.
  • Szintén júliusban kezdtem el nagy örömmel dolgozni. Azonban december elején teljesen magabiztosan, ám keserű szájízzel mondtam fel.
  • Nagy mérföldkő volt az életemben, hogy belekezdtem egy saját blogba, ahol a manga fordításaimat publikálom. Örülök, hogy vannak visszajelzések és boldogsággal tölt el a tudat, hogy én is részese vagyok ezen szubkultúrának. 
  • Rengeteg könyvet olvastam el ezalatt az év alatt. A Battle Royale véglegesen bekerült a toplistámba. Igaz, a könyves kihívásnak csak a felét teljesítettem, már tervezem a következőt.
Detti
Nem is tudom így hirtelen össze egyeztetni, hogy mennyi minden történt velem ebben az évben. Az azonban biztos, hogy nagyon sok új esemény volt. Én is, mint Mesy a személyesebb oldalát emelem ki az évnek.

Kezdhetjük azzal, hogy még év elején végzős voltam egy kisvárosi gimnáziumban az ország szélén. Év végén pedig főiskolára járok és itt vagyok Budapesten az ország szívében. Egyértelműen ez volt a legnagyobb változás ebben az évben számomra. Nem is gondoltam még januárban, hogy én decemberben a posztot itt fogom megírni. Ha eszembe is volt, hogy Pestre jövök, akkor se úgy ahogy most. 
Ugyanis a másik hatalmas dolog az volt, hogy barátomhoz költöztem fel, nem kollégiumba, mint ahogy terveztem eleinte. Nem mondom, hogy bánom, mert egyáltalán nem, sőt sokkal jobb itt, mint a kollégiumban lett volna.
Sokat változott a kapcsolatunk is amióta együtt lakunk, de hiába költöztünk össze ilyen hamar, egyáltalán nem ártott nekünk. Nagy változásnak számított az is, hogy itt őszintén nincsenek barátaim se. Azt azért hozzá teszem, hogy én úgy jöttem el otthonról, hogy akivel értelmetlen volt tartani a kapcsolatot, azzal meg is szüntettem. Teljesen új életet akartam kezdeni ebből a szempontból és ez sikerült is. Ha én haza megyek az csak is azért van, mert a családomat szeretném látni. Egyébként ezt sem teszem sűrűn (2 havonta) s így fura is egy kicsit. Eddig mindig ott volt velem a családom, bármi problémám, apró kérdésem volt, ott voltak, segítettek. Most meg már nincsenek itt és ezt néha visszasírom.
Kisebb változás volt még maga az hogy, új a város, hogy idegen helyeken járok, idegen emberek között akiket tényleg, biztosan nem ismerek. 
Nagy trauma az is, hogy nincs velem a kiscicám, mert már nagyon hozzám nőtt. Remélem, majd idővel feltudom hozni ide.
Sok jó élményem volt ebben az évben, ahol barátom is mindig jelen volt. Együtt nyaraltunk, együtt ünnepeltük a jeles alkalmakat, az egész nyarat nállunk töltötte, októberben volt az évfordulónk, augusztus 20.án együtt voltunk Pesten, most végre együtt is karácsonyoztunk, nem csak a szilvesztert töltöttük együtt, stb. Szóval tényleg nagyrészt minden emlékem hozzá köthető. :) Nagy izgalommal várom a következő évet is.

Elég hosszúra sikerült, nem szoktam én ennyit írni, de remélem azért nem bánjátok. 

Ennyi lett volna a mi évértékelésünk.

puszi, Mesy és Detti :)

2 megjegyzés:

Köszönjük a hozzászólásodat! Mindenképpen válaszolni fogunk rá!