{Vigyázz! Kész! Posztolj!} - 'Közösségi' média

Halihó lányok!




Szerda van, VKP nap és nem tudom hogy milyen bevezetőt írjak. Még rímelt is. Szóval ez az a téma amiről vagy nagyon sokat tud beszélni/írni az ember, vagy semmit. Őszintén, nem tudom megmondani, hogy jelen pillanatban én melyik is vagyok. De, ha már belekezdtem...



Név: Bráder-Darai Emese
Közösségi oldalak: Facebook, Instagram, Pinterest
Közösségi oldalakon töltött idő mennyisége: túl sok

Eredmény: csúfos kudarc, bár menthető

A közösségi média bloggerként, közéleti személyiségként, vállalkozásként, cégként nagyon hasznos hirdetési felület és kommunikációs eszköz, ha jól használják. Egy-egy jól megválasztott fotó, hashtag vagy bevezető kíváncsivá teszi az embereket. Aztán kattintanak. Aztán felfedezik, hogy nini, itt sok érdekes dolog van, uccu, iratkozzunk fel/like-oljuk, vásároljunk. És igen, kell a reklám, kell a jó hírnév, kellenek a követők, különben nem lesz fejlődés. 
Az internet még mindig a kiaknázatlan lehetőségek világa, egy hír, legyen az igazi vagy álhír, pillanatok alatt emberek ezreihez eljut. Aki ezt ki tudja és ki akarja használni, az már sikeresnek tekinthető.


De, ez csak a kis százaléka a felhasználóknak. A legtöbben egyszerű magánemberek, mégis, az egész életük előttünk zajlik le. Persze ez nem minden esetben rossz, de! Vannak akik a felkeléstől a lefekvésig mindent-mindent megörökítenek és megosztanak, gyakran még a legintimebb magánéletüket is. És ha húsvétkor véletlenül nem fotózzák le a sonkát és töltik fel mindenhová, akkor kétségbe vannak esve. 
Komolyra fordítva a szót, szerintem ez kezd beteges lenni. Nem is, rossz szó, a függőség a jó kifejezés. De miért? Miért akarjuk az életünket megmutatni másoknak, odatolni eléjük, hogy muszáj legyen látniuk? Dicsekvésből, magamutogatásból vagy nagyképűségből? 

Egy ideje kezdek besokallni, főleg az Instagrammal kapcsolatban. Mindenhol ugyanazokat a kompozíciókat látom, mindenki ugyanazokat az "új" termékeket ajnározza, mindenhonnan tökéletes arcú és sminkű lányok pillognak rám, és ez kezd unalmas lenni. Nem tudnak meghatni a csillivilli unikornishányás vagy bármilyen más körömlakkok sem, mert már olyan sokszor látom őket képeken mindenféle fényviszonyban, hogy teljesen kiiktatják belőlem a vágyat, hogy meg akarjam szerezni. Ez gáz.

Lehet, hogy nem is arról írtam, amiről kellett volna, főleg a végén... Lesz még erről szó, a véleményemnek csak kis százalékát írtam itt le.

A többiek irományai:

<


Mesy

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Köszönjük a hozzászólásodat! Mindenképpen válaszolni fogunk rá!