{Vigyázz! Kész! Posztolj!} - Egyedüllét

Halihó lányok!

Elrepült ez a két hét, újabb témát boncolgatunk a VKP-s lányokkal (úgy tudjuk, fiúk nincsenek, de ha vannak, jelezzék!). Most egy elég érdekes témát kaptunk, az egyedüllétről kell írnunk.

Mesy

Ha jobban belegondolok, nem sokszor volt olyan időszak, pillanat az életemben, amikor egyedül voltam. Nagy a család, mindig volt a házban valaki, de ez már megváltozott. Mára már fele annyian vagyunk, nagyobb a hely, kisebb a nyüzsgés, és lám lám, néha egyedül vagyok a házban. Na akkor sem teljesen, mert két macska és egy kutya tesz róla, hogy ne unatkozzak. Viszont még soha nem aludtam teljesen egyedül a házban. Az albérletben előfordult, utáltam is, hogy nincs ott senki. Biztosan rossz szingli lennék, mert nem bírom, ha nincs mellettem valaki. Akárki, csak lehessen hozzá szólni.
Persze nekem is vannak néha magányra vágyó pillanataim, szerintem ez mindenkinél előfordul. Olyankor olvasok, doramát, animét vagy filmet nézek, olyat, amit rajtam kívül más nem szokott. 
A blogolást direkt nem írom a listához, mert mindig akkor akar valaki valami fontosat megosztani velem, amikor éppen posztot írok, vagy mangát fordítok, vagy fotót szerkesztek. Mindegy melyik, csak benne legyek a sűrűjében. Akkor úgy érzem, szeretnék egy kicsit félrevonulni, csak magam lenni, hogy befejezzem, amit elkezdtem, aztán megyek és foglalkozok a többiekkel. 
Szerencsére a párom is megértő az ilyen pillanatokban, hisz neki is megvan a saját hobbija, amire ha megtehetné, rengeteg időt fordítana. 

Detti

Szerintem mindenkinek mást jelent az egyedüllét. Én sokszor szoktam egyedül lenni, ha sok ember van körülöttem, akkor is tudok. Ha egyedül akarok lenni, teszek érte. Ez annyit jelent, hogy ha épp a nyüzsgő osztályban épp olvashatnékom támad, akkor kikapcsolok és olvasok. Nem érdekel ki szól hozzám, olvasok. Ugyan így vagyok a játékkal, filmekkel, ilyesmikkel. Fontos dolognak tartom, szerintem mindenkinek szüksége van rá. Igaz, barátommal mostanában nagyon összeszoktunk, néha az egyedüllét azt jelenti, hogy vele vagyok. Én igazából szeretek egyedül lenni, ha saját akaratomból van így, nem azért mert muszáj. Az olyan helyzeteket viszont nem szeretem.
Igaz az utóbbi időben valódi egyedüllétben nem volt részem, mert a suli és a munka annyira leköt, hogy a maradék időm tényleg csak a barátomra fordítom. Másra nem vagyok hajlandó, csak ha egy kicsit több az az idő.

A többiek bejegyzéseit itt érhetitek el:
1. Szilvi (Pillecukor blog)                           
2. Mike (Thingzmikelikes)
    
Kíváncsiak vagyunk kinek, milyen véleménye van az egyedüllétről.
Puszi Mesy és Detti :)

1 megjegyzés:

  1. én sokszor szeretek egyedül lenni
    van egy mondás miszerint: jobb egyedül mint rossz társaságban :) szerintem ez a mondás nagyon is igaz,kell néha az egyedüllét,de!! az ember ösztönösen is társas lény.

    VálaszTörlés

Köszönjük a hozzászólásodat! Mindenképpen válaszolni fogunk rá!