{Vigyázz! Kész! Posztolj!} - Tervtelen tervezés

Halihó lányok!

Kisebb-nagyobb kihagyás után ismét visszatért a blogélet mókuskerekébe a VKP. A hónap VKP bloggerének témájával indítjuk a szeptembert, aki nem más, mint Éva, az Anyu tervez blog írója, kitalálója, anyukája. 
Ő így ír a blogjáról:

"Nemcsak anyaságról, babázásról szól a blog. Sok cikk szól a tervezésről, időbeosztásról, hatékonyságról, melyeket a tervezés menüpont alatt találtok. A lélek és az anyaként is nő rovatok szintén érdekesek lehetnek azok számára is, akik még nem babáznak: nőcis cikkeket találtok itt főleg. A háztartás menüpontban takarításról, selejtezésről, rendezésről olvashattok. A blogom februárban indult, átlagosan heti 3 cikkel jelentkezem. A témákat úgy próbálom alakítani, hogy a gyermekkel otthon lévő anyák kihozhassák a maximumot napjaikból, ugyanakkor rengeteg ötletet fel tudnak használni a babázás előtt álló olvasóim is, hiszen a hatékonyságnövelés, és a tervezéssel kapcsolatos tippek nemcsak babával tarkított pályán érvényesek :)"

A téma a tervezés. Érdekes dolog, ugyanis szerintem kétféle ember létezik: a tervező, aki igyekszik filofaxszal, határidőnaplóval, bármivel kordában tartani a programjait és menedzselni az idejét, a másik pedig a spontán, aki csak fejben rakja össze, hogy mit is kellene aznap/azon a héten tenni-venni, aztán a felét vagy elfelejti vagy nem. 
Nos, én hol az egyik vagyok, hol a másik. 
Amíg dolgoztam(most éppen nem, de ez hosszú téma és nem is akarok beszélni róla), szükségem volt egy "vezető szálra", ami alapján beoszthattam a szabadidőmet. A telefon tervezőjében ütemeztem a napokat, amikor dolgoztam, a nyaralást, ha csomagot vártam, az érkezés napját. 
Most is használom egyébként apróságok megjegyzésére, mint hogy mikor kell fodrászhoz mennem. Bevásárlólistát mindig írok, bár nem tudom, hogy ez a tervezésbe belefér e még vagy csak egy megszokott lépés a vásárlás előtt. Viszont az biztos, hogy ha írok listát, akkor kevesebb felesleges dolgot veszek. 


Egy időben Dettivel a blogot is havi tervező alapján vittük, aztán egyre több dolog jött közbe és ez félbe maradt. Pedig jó rendszer volt. Igyekszem visszatérni ehhez a módszerhez, Detti nevében viszont nem tudok nyilatkozni.
Viszont nem vagyok képes magamat ilyen módon lekorlátozni, megszabni az életemet egy táblázat alapján. Most ezt mondom, aztán lehet hogy később mást fogok gondolni, sose lehet tudni. De azt tudom, hogy még mindig intuitív módon cselekszem. Tudom, hogy adott napon írnom kellene, vagy rajzolnom vagy bármit, de ha nincs meg az ihlet, a kedv a bármi, akkor nem erőltetem, csak azért, mert aznapra be van táblázva. Máskor viszont képes vagyok napi 8-10 órát rajzolni vagy írni, ami persze más, esetleg fontosabb tevékenység (khmm, mosogatás) rovására mehet, de ha elkap az érzés, akkor nem lehet tenni ellene. Hiába, a művészlelkek már csak ilyenek. 

Ti mit gondoltok erről? Ha kíváncsiak vagytok a többiek véleményére, lessetek be hozzájuk:



Mesy

1 megjegyzés:

  1. A lényeg, hogy te jól érezd magad a saját tervezési vagy nem tervezési rendszeredben. Egyébként én sem robot üzemmódban működök: ha elfog az ihlet az írásra (és épp alszik is a lányom...), akkor írok, és nem szalasztom el a gondolatokat. De hiába jön az ihlet, ha ébren van a kislányom, és sétálni szeretne, etetni kell, bekakál, stb :) Szóval kell azért alkukat is kötni.

    VálaszTörlés

Köszönjük a hozzászólásodat! Mindenképpen válaszolni fogunk rá!