Another me - Otaku vagyok

Halihó lányok!


Nem ezt szerettem volna második témának ebben a sorozatban, de most ezzel kapcsolatban szállt meg az ihlet. És ha már volt, akkor úgy döntöttem, hogy le is írom.

Azt mondod, hogy hülye vagyok, mert mesét nézek (Ez nem mese). Azt mondod, hogy hülye vagyok, mert ezért a fura, karattyolós nyelvért vagyok oda (nem furább, mint a tiéd) Azt mondod, hülye vagyok, mert visszafelé olvasom a képregényt (ez nem képregény) Azt mondod, hogy bele vagyok őrülve a kínaiakba (japánok, nem kínaiak)
Tudod, hogy én mit mondok? Korlátolt vagy.

Már nem is emlékszem, hogy mikor kezdtem el érdeklődni az animék iránt. Talán a Dragon Ball tehet róla, vagy az Inuyasha, esetleg a Pokemon. Igen, talán ez volt az a kezdő löket, ami megindított ezen az úton. Aztán a TV-ben egy ideig esténként animéket is adtak és ott találkoztam a Spirállal. A mai napig nagy kedvencem, tervezem, hogy újranézem. Onnantól nem volt megállás.
Amikor a kisgyermek-gondozó képzésre volt egy óránk, aminek nem is tudom már mi volt a lényege. Látszik, hogy nem maradt meg belőle semmi, csak egyetlen eset. Arról beszélt a tanár, hogy nem szabad a gyerekeinknek megengedni, hogy sokat nézzék a Tv-t, mert szörnyű, erőszakos mesék mennek benne. Példaként felmutatta Inuyashának a rajzát. Kicsit felment bennem a pumpa. Egyrészt, mert ez nem mese, attól függetlenül, hogy rajzolva van. Másodszor pedig azért, mert az Inuyasha gyönyörűen van megrajzolva. 

Rengeteg komoly témát boncolgatnak az animékben, amit talán könnyebb átadni a nagyközönségnek ilyen formában. Ott van példál a Psycho-Pass, ami ugyan egy utópisztikus(vagy disztópikus?) társadalmat mutat be, de közben Pascalt és Webert idéznek benne, vagy például Joseph Conrad és Philip K. Dick műveivel példálóznak. Rám nagy hatást tett.
Vagy a másik kedvenc példám a Nodame Cantabile. Ennek hatására döntöttem úgy, hogy megtanulok zongorázni és újra megszerettette velem a klasszikus zenét.
Emellett, ha valaki egy hentaira, erogurora vagy egy ecchire azt mondja, hogy mese, akkor előbb nézzen bele, mielőtt megmutatja a gyereknek.
Imádom a mangákat! Ezért is vágtam bele a fordításba. Szeretnék esélyt adni azoknak a műveknek, amik biztosan nem kerülnek nyomtatásba hazánkban és odaadni az embereknek, akik értékelik azt a munkát, amit a mangaka belefektetett és azt a munkát, amit én belefektettem. 
Egy igazán jól sikerült manga vagy anime képes megsiratni az ember lányát/fiát, hiszen pont ez volt a cél. Képes elgondolkodtatni, legalább pár perc erejére. Képes álmatlan éjszakákat, dühöt, fájdalmat, örömöt és bánatot okozni.
Sugar Dark manga
A legtöbben itt lezárva is tekintik az otaku fogalmát (ami Japánban sértőnek számít), de ez ennél többről szól. Játszom PC játékokon és nem ragadtam le a Marionál. Szeretem a visuel noveleket, mindig vadászom az újabbakat.
Doramákat nézek, amik akár sima szappanoperák is lehetnének, de közel sem hasonlítanak dél-amerikai hasonmásaikhoz. Sokkal varázslatosabbak, de életszagúbbak.
Japán és korai zenéket hallgatok, és nem azért, mert ki akarok tűnni, hanem azért, mert tetszik és megszeretteti magát az emberrel. Szinte függőséget okoz. Az sem zavar, ha ki vannak festve a srácok, mert illik hozzájuk. 
Japánul és koreaiul tanulok, sőt mi több, célom is van vele és élvezem. 

Tudom, hogy ma divatos szeretni Japánt, elterjedt, mint valami fura divathullám. De ha hullám, akkor egyszer elcsendesül és csak azok maradnak meg, akik nem csak a felszínen kaparásznak, hanem mélyre ásnak. Divat elmenni a conra, divat a cosplay és vannak divat-animék is. De egyszer ez is elmúlik.

Számomra ez egy fajta biztos pont, menedék, ami mindig megmarad. Hiszem, hogy idős koromban is én leszek a furcsa, aki még mindig oda van Japánért, az animékért és a mangákért. Mert bár a testünk öregszik, a lelkünk fiatal marad mindaddig, amíg mi azt szeretnénk. Ez nem egy hobbi, egy kósza ábránd, hanem egy életstílus. A lényem része, most már elválaszthatatlanul és örökre.

Számomra ezt jelenti otakunak lenni.  

Az aláfestőzene pedig stílszerűen legyen Ghibli:



Mesy

6 megjegyzés:

  1. Mondjuk én nem sértődöm meg, az animére mesét mondanak...mert végülis az...csak más az élvezése.
    Kiskoromban Triton függő voltam :D nálam ott kezdődött majd jött a Sailor Moon stb. Aztán eltelt sok év...27 éves vagyok és Fairy Tailt nézek. Visual keit hallgatok mert a japán metál végre olyan amilyen zenére mindig is vágytam...szóval igen hazatértem. Amúgy nem tudom vannak-e divat animék, mert szerintem nincs,olyan van hogy a tömeg valamit felkap. De pl a divat rocker szót sem kedvelem.
    Attól nem leszek egyedi mert mondjuk olyan animéket nézek amiket senki nem ismer. Szerintem ennek a közegnek is vannak egy óvodás szekciója amiről úgy gondolom nem a mi világunk mert kinőttünk abból, hogy keressük önmagukat. Szóval szerintem Közelebb a 30-hoz sokkal nehezebb barátokat szerezni vagy csak egyszerűen érdeklődni a dolgok iránt. Mert nekünk a japán mint olyan most már szerves része marad az éltünknek.
    Jó írás:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem sem sértődés, inkább csak állandóan kijavítom az embereket. Amit persze nem értenek.
      Én is nézek Fairy Tailt :D
      Divat anime alatt pont a tömeg animéket értem. Amikkel persze nincsen baj, mert én is nézem őket. Az már más dolog,ha valaki azzal eggyel-kettővel azonosítja az egész műfajt.
      Szeretem megtudni, hogy másnak mik a kedvencei, hátha találok magamnak valót köztük. Így bővül folyamatosan a listám :)
      Egyébként egyetértek veled, mi már kinőttük azt a korosztályt és az önmagunk keresését is, bár néha jó bele-belekapni új dolgokba is.

      Köszönöm, hogy írtál :)

      Törlés
  2. Én sem szoktam véresen komolyan venni, ha "lemesézik" az animéket, mert végülis tényleg azok. Bár ez is attól függ, hogy ki hogyan értelmezi a meséket. Én mondjuk a legtöbbet sem tartalmilag, sem egyéb téren nem tartom mesésnek, de ezt is embere válogatja. Ez egy teljesen más világ, amit az európai emberek nem nagyon értenek, vagyis inkább nem ismerik. Én úgy vagyok vele, hogy csak azért, mert rajzolva van és mert fantasztikus elemeket is felsorakoztat, még lehet egy nagyon is komoly mű. A divatozás meg sosem érdekelt, mindig azt néztem, ami tetszett. Egy időben felkapott volta Bleach is, de én akkor is imádtam és imádom most is. Mondjuk nekem az első élményem Elenihez hasonlóan a Triton volt, meg a Sailor Moon, illetve a grimm mesék anime verziói, azokat imádtam :) Mára meg számát se tudom mennyit néztem meg, és még mennyi vár rám :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ismeri valaki rajtam kívül a Tritont?????*-*

      Törlés
    2. Igen, nekem is főleg a tartalom miatt van általában fennakadásom.
      A divatozás nekem se fekszik, bár akarva-akaratlanul ragad az emberre. A Bleach nekem is kedvenc(a sok között), tervezem újranézni valamikor. Bár jó lenne, ha folytatnák egyszer, ha már a manga még fut.
      Nekem a Triton nincs meg, de már muszáj lesz rákeresnem. :)
      Most jutott eszembe, hogy a Kimbát szerettem még nagyon, amikor kicsi voltam.
      Nekem is szép kis listám van, amit tervezek megnézni.
      Köszönöm, hogy írtál :)

      Törlés
    3. A Tritonnak irtó jó az openingje *-* manapság is hallgatom :)

      Törlés

Köszönjük a hozzászólásodat! Mindenképpen válaszolni fogunk rá!