A kihívás harmadik személyénél tartunk, a híres-neves Steve Rogers-nél. Ja, hogy ő nem is hős? Dehogynem, köznapi, ismertebb neve Amerika kapitány. Persze, hogy ismeritek. Sokaknak nagy kedvence, főleg a lányoknak. Én is szeretem, nagyon jó háttértörténete van. 

Igen, igen, jól látjátok, újjáéledt hamvaiból az LFP! Kéthetente fogunk jelentkezni újabb és újabb témákkal, amiket mindig egy-egy tag határoz meg. Nagyon izgi!

Az első feladatunk Bella nevéhez fűződik és nagyon aktuális, ugyanis a Pantone által választott idei színekkel kellett alkotnunk valamit.  

Tudom, tudom, most tele van az online világ kihívásokról szóló posztokkal, de azért csendben én is belesuvasztom az enyémet. Egyébként nem terveztem könyves kihívást csinálni, de mivel Detti kettőt is betervezett magának a másik blogján, nekem is megjött a kedvem hozzá, egy harmadik típusú személyében.   

A mai témát szerintem senkinek sem kell bemutatni (ugye?), hisz egy rém egyszerű, de látványos dologról van szó. Én is próbáltam már korábban, így nem volt újdonság.

Belekezdtünk a kihívás második felébe, ezen kívül még három feladatunk lesz. A mai téma nagyon tág, hisz bármilyen körömdíszt használhattunk, legyen az strasszkő, csillám vagy plüsspor. 

Új dologba belekezdeni mindig nehéz, hisz kicsit tartunk tőle, félünk, hogy nem fog sikerülni, elrontunk valamit vagy ha nem hozza hamar a várt eredményt, akkor elszontyolodunk és abbahagyjuk.

Mindenki ismeri, mindenki tanulta (a legtöbbünk utálta),hogy milyen sokszínű is a geometria. Ma tehát a tudományok világában kalandozunk egy kicsit némi körömlakkal felszerelkezve.

A mai témánk ismét nagyon érdekesnek nevezhető, hiszen egy.egy történelmi korszakot manikűrben megvalósítani nem is olyan könnyű, mint amilyennek először gondolja az ember.

A januári kihívásból furcsamód a Dorian Grayt kezdtem el hamarabb, mégis a Detti által ajánlott könyvet fejeztem be elsőként. Alább olvashatjátok róla a véleményemet.

Januári kihívás:

Andrzej Sapkowski: Vaják II. A végzet kardja

Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe

+

Elizabeth Richards: A sötétség városa 

A történet: Egy véres, brutális háború után, a Fekete Város még füstölgő romjai között a tizenhat éves Natalie Buchanannal és Ash Fisherrel megtörténik az elképzelhetetlen: egymásba szeretnek. Natalie ember és egy kormánytisztviselő lánya. Apját megölte egy hibbant Sötétfajzat, és a lány még nem tért magához az egész életét felforgató megrázkódtatásból. Hogyan lehetséges ezek után, hogy belezúgott Ashbe, ebbe a Sötétfajzat félvér fiúba? Pedig szíve varázslatosan megdobban a közelében, megtagadva mindent, amiben a lány addig hitt. Ez a felkavaró szerelem választásra kényszeríti családja és Ash között. A fiú sem adja könnyen át magát érzéseinek elvágyik saját vérei közé, a Határfal túloldalára. Ekkor lép az életébe Natalie, így neki is választania kell. Szenvedélyes románc veszi kezdetét ebben a lepusztult, mégis lenyűgöző világban, amelynek hangulata szinte magába szippantja az olvasót. Letehetetlen könyv, semmiképpen ne hagyd ki! (moly.hu)

Már korábban szembekerültem Molyon ezzel a könyvvel, de úgy voltam vele, hogy majd, majd, most van mit olvasnom. Aztán a sors Dettinek hála mégis elém vetette, és mennyire  jól tette!

Maga a világ, amibe csöppenünk, eléggé lehangoló és szomorúságot fakaszt az emberben. Viszont a karakterek azok, akik színt és életet visznek bele. Ash a nagy kedvencem, bevallom, gyengéim a "rossz" fiúk. Egy félvér Sötétfajzat, aki drogot árul, hogy pénzt szerezzen magának és az apjának, aki tiszteletes és minden erejével a rászorulókon segít. Micsoda kettősség, a "gonosznak" egy szentember az apja. 

A másik főszereplő, Natalie már nem lett a szívem csücske, főleg az elején a fennhéjázó, hangzatos rasszista megnyilvánulásaival. Aztán a történet ez enyhülni látszik és én is elkezdtem kicsikét megkedvelni.

Persze már az elején rá lehet jönni, hogy ők ketten biztosan egymásba fognak szeretni, de azért akad egy-két csavar ebben a szálban is. 

A szerelmes történet mellett azért mélyebbre is áshatunk, hiszen egy erős, a mai társadalomra is kivethet kritikát fedezhetünk fel. 

Viszont azt nagyon sajnálom, hogy a Sötétfajzatok nem lettek jobban leírva, így kissé nehéz volt elképzelni őket az információk alapján. Remélem ez azért a folytatásban kicsit jobb lesz, 

Összegezve, nagyon szerettem olvasni, izgalmas volt és pörgős. Kíváncsi leszek a következő részekre is.

Arra gondoltunk, hogy újra belevágunk a Könyvkihívásba. Sajnos a tavalyi ilyen ötletünk befuccsolt mert egy idő után elfeledkeztünk róla, vagy kevesebbet olvastunk el mint amennyit terveztünk. 

Ma ismét felbolydul a blogvilág egy része, hiszen ma Manikűrvadászat van! Aki még nem ismerné (van olyan?), az kukkantson be Bellához, hiszen ő a szülőanyja ennek a kezdeményezésnek.

A mostani ismét egy különleges alkalom lesz, mint a legutóbbi szülinap is, most is külföldi blogról kellett vadásznunk. 

Én egy nagyon kreatív argentin lányt kaptam páromul, név szerint Vanessát. Csodás manikűröket készít, sőt a legtöbb manihoz még tutorial videó is van. 

Már első pillanatban tudtam, hogy mit fogok választani, és azt is tudtam, hogy hogyan fogom kicsit személyre szabni.

Szóval kicsit változtattam a színeken, és a körömformám miatt kicsit az alakja is más lett, de nekem nagyon tetszik. Szerintem el fogom készíteni még más formában is.

Nézzétek meg, hogy mit vadásztak a többiek:

puszi, Mesy

Én is jelentkeztem Manna kihívására, nagyon jó kis feladatokat állított össze nekünk. Nagyon örülnék, ha valóban téli csodaország venne minket körbe sok sok csodálatos hóval, de itt nálunk csak eső esik. Brrr. 

Egyszerű manikűrt álmodtam erre az alkalomra, a szemfülesek már láthatták pár napja.

Jeges és csillogó, mint egy álombéli havas csodavilág.

A többiek téli világ ihlette manikűrjét itt nézhetitek meg:

puszi, Mesy 

Egy újabb héttel kerültünk közelebb az ünnepekhez és mindössze egyetlen hét múlva már december lesz. Csak úgy repül az idő,

Eltelt a második hét, még 38 nap van karácsonyig. Mindenki érzi már a hangulatot?

+1

Végre sikerült találnom a Tescoban cuki karácsonyos muffin kapszlit. Hát nem édes?

Ennyi lett volna ez eheti karácsonyom. Ti készültök már az ünnepekre?

puszi, Mesy

Az időjárás inkább kora őszi, de én már karácsony-lázban égek. 

Ígéretemhez híven az eheti teljesített örömadagot szeretném bemutatni nektek. Nem sok, de lesz ez jobb is!

Na jó, nem hivatalosan, de a blogon elkezdődik a tippek, trükkök, édesek és krémesek időszaka. Remélem, hogy mindenki olyan izgalommal várja, mint én. 

Ma a dögös színeké a főszerep, hiszen ki hallott már olyat, hogy egy vörös unalmas lenne?

A második téma a kaméleonszínek köré csoportosul, hiszen mind a szürkét, mind a barnásabb társát szinte bármihez lehet passzintani, tökéletesen fog mutatni. Én a szürkét választottam.